Mézes ízvilágú tea, markánsabb, csersavas karakterrel.
Szürkészöld levelű tea, borostyánszínű főzettel.
OPA = enyhén sodort, nagy levelek.
Lankaran-Astara területről, a Kaszpi-tenger partjáról származó tea. Ez a régió Azerbajdzsán déli részén, az iráni határ közelében fekszik. Az országban itt a legkedvezőbb a klíma teacserje termesztéshez.
Azerbajdzsánban a teacserjék termesztése 1930 körül kezdődött. Az aranykor azonban valamivel később következett be: az 1970-1980 közötti időszakban. Ekkorra már ugyanis az ország átlagosan évente 35 000 tonna fekete teát termelt. A fő megrendelő a Szovjetunió volt. A Szovjetunió összeomlása után azonban az ország teaipara lényeges és súlyos visszaesést szenvedett. Azerbajdzsán teaipara hasonló sorsra jutott, mint Grúziáé. Jelenleg az ország kevesebb mint 800 tonna teát termel évente. A grúz kormány azonban 2027-ig, a teaültetvények számának jelentős növelésére vállalt kötelezettséget.
A tea Azerbajdzsán életének szerves része. Családi körben és a nagyon népszerű teaházakban is fogyasztják. Vendégség esetén a vendégszeretet kimutatásának fontos része a tea. Legnépszerűbb a szamovárban készített fekete tea, melyet az Armuda néven ismert kis körte alakú csészékben szolgálnak fel. Nagyon erősen és édesen, gyakran szájukba helyezett kockacukorral fogyasztják a teát. Sok más országgal ellentétben Azerbajdzsánban tejet nem adnak a teához. Inkább fahéjat, kardamomot, gyömbért vagy egy szelet citromot használnak ízesítésként. A tea mellé nagyon népszerűek a különféle sütemények és az édes gyümölcsök.